Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesterséges édesítőszerek

 

   A mesterséges édesítőszerek szintetikus úton előállított szerves vegyületek, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Édesítőképességük nagy, közülük egyik-másik a cukornál több százszor édesebb, viszont esetükben sem biológiai, sem pedig energiaértékről nem beszélhetünk. Elsődlegesen a cukorbetegségben - a diabéteszben - szenvedők részére készülnek, de a szénhidrátszegény, valamint az energiaszegény táplálkozásban is jelentős szerepet töltenek be.

 

   Magyarországon jelenleg engedélyezett mesterséges édesítőszerek hatóanyagai

1.     a szacharin,

2.     a ciklamát,

3.     az aszpartam és

4.     az aceszulfám.

 

   A szacharin a Földünk a legrégebben, 1879 óta ismert és a legnagyobb mennyiségben előállított mesterséges édesítőszer. Napjainkban a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen, az emésztőcsatornából változatlanul ürül ki. Fehér színű, nagyon édes ízű, (550-szer édesebb a szacharóznál) kristályos por, a kereskedelemben azonban a könnyebb adagolhatóság érdekében apró pasztillák formájában árulják. Rendszerint a vízben jobban oldódó nátriumsója (krisztallóz) kerül forgalomba, amelynek édesítőereje 440-szeres. Hátrányos tulajdonsága egyrészt, hogy savas kémhatású ételek főzése közben könnyen bomlanak, és kesernyés ízű termékek keletkeznek belőlük, másrészt az általa keltett édes íz a szájban hosszasan megmarad.

 

   A ciklamátok keserű utóíz nélküli, a hőkezelésnek ellenálló édesítőszerek. A ciklamát fehér, kristályos por, hozzávetőlegesen 30-40-szer édesebb a répacukornál. Az emésztőcsatornán - a szacharinhoz hasonlóan - változatlanul és felszívódás nélkül halad át. Hazánkban a ciklamátot gyakran szacharinnal elegyítve forgalmazzák, mivel az a keverék kedvezőbb íz hatású.

 

   Az aceszulfám az egyik legfiatalabb mesterséges édesítőszer. A bonyolult képletű anyagnak a káliumsóját használják: szunet márkanéven vált közismertté, 150-200-szor édesebb a cukornál, hőhatásoknak kiválóan ellenáll, ami sütésnél-főzésnél nem elhanyagolható tényező. Hátránya, hogy viszonylag drága, és fogyasztásánál figyelemmel kell lenni 15 KJ/g-nyi energiatartalmára is.

 

   Az aszpartam (aszpartil- fenilalanin- metilészter) édességi indexe az aceszulfáméhoz közeli, és semmi mellékíze nincs. Felkapott szer, mert kémiai szerkezetét tekintve a legkevésbé tűnik szintetikusnak, ugyanis két aminosavból áll (dipeptid), ilyen formán erősen utánozza a természetet. Az emberi szervezetben olyan aminosavakká bomlik, amilyenek a táplálkozás során az élelmiszerekből egyébként is keletkeznek.

 

   A világszerte eddig használt intenzív édesítőszerek mellett érdemes megjegyezni a legújabbnak, a neohesperidinnek a nevét.

 

   A neohesperidin a legédesebb újdonság. 1500-szor édesebb a cukornál. Ezt a fantasztikus erejű édesítőszert a citrusfélék héjából nyerik ki. Természetes anyag tehát, de több mázsa citromhéj tartalmaz mindössze néhány gramm neohesperidint. Elterjedését a méregdrága előállítási költségek akadályozzák.

 

   A mesterséges édesítőszerektől meg kell különböztetni az ún. cukorpótló szereket. Ezeket is szintetikus úton állítják elő, de a mesterséges édesítőszerekkel ellentétben, a természetben is előfordulnak és energiaértékkel is, rendelkeznek. Ilyen a már említett szorbit. A szorbithoz szacharint kevernek, ez a termék glukonon néven ismert a kereskedelemben.

 

Előző oldal: A méz

 

Következő oldal: A lisztek

 

Tartalomjegyzék